„2050-et írunk. A mágia ereje és a mágikus lények visszatértek a Földre. Az ősi fajok ismét megjelentek. Tündék, orkok, varázslók és félelmetes sárkányok keresik a helyüket egy olyan világban, ahol az emberek a gépekkel összeolvadva halálos városi ragadozókká váltak. A multinacionális megatársaságok pedig nagy mennyiségben halmozzák fel az egyetlen dolgot, mely igazi értékkel bír – az információt.” (Robert N. Charrette: Sose kezdj sárkánnyal)
Egy hullaházban ébredsz, az emlékeid nélkül. Mikor kilépsz a másik szobába a dokik hlálra rémülve rohannak el ("Él!"). Zavarodott fejjel felveszel pár hasznosnak tűnő tárgyat, majd távozol. Az utcára kilépve egy punk közli, hogy látta a halálod és ha nem karod megismételni szerezz fegyvert. Megpróbálod követni, de már csak a hullájába botlasz és egy dühödt orkba, akit elintézel a halott berettájával. Az utca hátsó részében egy különös kutya szólít meg. A park másik oldalán található épület egyik szobájában egy hullára lelsz, inenn egy kulcsot és egy feljegyzést veszel magadhoz. Egy közeli épületben megtalálod a kulcshoz illő ajtót. Itt sok érdekes dolgra lelsz: egy napszemüveg, egy szakadt jegyzet, egy videótelefon és egy ágy. Végre pihenhetsz egy kicsit. (...)
A Shadowrun volt az egyik első cyberpunk játék. A grafika, effektek, animáció nem az erőssége, viszont a történet mindenért kárpótol. Érdekesen keverednek a különböző stílusok (fanatsy, cyber, krimi, akció, ...) és elég fordulatos. A programozók sajnos nem használták ki a SNES képességeit, csak a Hálón van egy kis áttetszőség. A játék két legsúlyosabb hibája, hogy rövid és nem készült folytatása.
Végigjátszási idő: 15 óra
Utolsó kommentek